Már nem jönnek könnyűvérű évek,
forróságban aszalódik a láz,
s ha közelít az éjjel, mi egymás torkában késsel,
örök adósságrettegéssel várjuk a halált,  mint valami más,
mindenen túlit és minden utánit, de addig rongyos
részleteket törlesztünk egy életen át, s levegőhöz
így senki sem juthat kétszer, s egyre szűkül
a ránk szabott kabát. Énünk szorít, hátunkon
az ego korbácsa csattan, s az akarat csak nyűg a
vállon,
s a zárban fordulva zörren a kulcs, s  egymástól
csak távol élhet ennyi rabigézet, ha már nincsen, kire
várjon…

2022-06-30