Az este áll az utcasarkon;
a tér üres, sötét a balkon.
Most se vársz: a ház lezárva,
mint lakatlan;
s kint maradtam
szívszakadtan, én, az árva.

A nyári ég kigyúlva olvad.
Te nem vagy itt, ki tudja, hol vagy?
Merre jár a gyönge lábad?
kérdezem ma,
édes Emma,
két szemem, ha könnybe lábad.

Magányosan hiába kérdem:
miért van így, miért?...nem értem!
Fogva tart a tört bilincsem,
hisz varázslat
bíztat, áltat:
visszavárhat ő, ki kincsem...