Ami elmúlt fáj, de
vágyom!
Tudatalattimba zárom,
őrzöm, mint vak a
világot,
mit talán soha sem
látott.

Szép volt! Jött viharral
verve,
feszített remény-keresztre,
véres fájdalomba váltott,
elillant, intett, hogy
játszott.

Ha nagyon fáj, előveszem,
lelkem pitvarába teszem,
világítson sarki fénnyel…
Újra élem tört reménnyel.

Vetés 2021 11 09