Kesergő
Eső zuhog, fáj a reggel,
itt egy út volt, most csak sár van.
Magam alatt, vert szemekkel
ahol megyek sose jártam.
Kevés maradt, másom nincsen,
mi jöhet még? kitalálom.
Szél támad, hogy leterítsen,
kínok árnya csüng a számon.
Komor az ég, sehol a nap,
vétkeimbe belebotlom.
Kutya-hideg üt meg harap,
kezem, lábam csupa fognyom.
Gúnyol a tél, felém nevet,
varjak hada ül az ágon.
Nyálkás homály vet rám szemet,
nyelvem húsát tövig rágom.
Ha megállok, ölni visznek,
így is-úgy is, halni hagynak.
A bőrömmel rangos tisztek
mérgét fojtják majd a fagynak.
mérgét fojtják majd a fagynak.
Csal a térkép, nem olvasom,
elkeserít, amit látok:
őzálarc van a farkason,
s tükrök mélyén harag, átok.
