Itt-ott karcos ez a fazék,
megromlott a főzet benne.
Beszürkült a valaha kék;
szívem, mintha kőzet lenne.

A tiéd egy mázas cserép,
sajnálkozol, én is bánom.
Elhajolunk s valamiképp,
így leszünk túl mi egymáson.

Amit adtál, zsebre teszem,
amit kaptál, nálad tartod.
Törik a csend, vág az eszem,
tenyeredben ég az arcod.

Jön a taxi, megy a vonat;
ettől addig tart a távol.
Húzgáljuk a határokat,
csal a kezünk, már csak másol.

Ez sírdogál, az meg nevet;
semmi
ágán hajt a csalán.
Veszni hagyjuk ezt a telet,
s ha tavasz lesz, egy nap talán
felmelegszünk egymás szaván.