A karácsony az a nap,amikor sikerül, sőt nem lehet nem " megragadni
az időnek és az időtlennek metszőpontját ", mely egyébként az
angol költő, Eliot szerint a a szentek foglalkozása. Karácsonykor minden ember
" szent " lesz, mert az idő és az időtlenség metszéspontjába kerül.

                      
Karácsonykor az ember a teljes életet éli meg, amint Betlehemi Jászol köré néz
és mindazt látja, amiről Pilinszky költő ír: " Mi van ott? A
csillag: a kozmosz küldötte minden csillag nevében. Az angyalok: a láthatatlan
erők és szellemek képviselői.  A barlang: a föld, amely szívéig megnyílt
az újszülött fogadására. /Vele a föld öle van jelen: melegével és minden terményével/
A barmok és az állatvilág. A szalma a növényvilág melengető jelenléte. A
pásztorok és királyok: az egész emberiség... Ebben a legendás együttesben némán
az is benne benne van - tudatosan vagy öntudatlanul - hogy Jézus a
megtestesülésével közvetve az egész világot magára öltötte. '"  -
A karácsonyi teljes létbe beletartozik millióival a dúsgazdag és a hajléktalan
szegény, egyforma lényeggel, mert mindkettő EMBER, akár kisded, akár gyermek,
vagy ifjú, egészséges vagy beteg, felnőtt vagy idős. E sorok írója és minden
olvasója...

                    
Karácsony ünnepe az a nap, amikor vágy kapja el az  embert, és Ady
Endrével jókedvvel énekli: " Isten-dicséretre/  Mégis csak
kiállok. / De boldogok a pásztorok / S a három királyok./ Én is mennék, mennék,
/ Énekelni mennék, / Nagyok között a kis Jézusért / Minden szépet tennék.
"                                                                                                                                                     

                     A
karácsony az Anyag, a Szellem és a Lélek násza, hiszen az ember mindhárom
megbonthatatlan egysége, amely a Teremtőnek úgy megtetszett, hogy Fia emberré
lett, karácsonykor. A karácsony mély valóság-titkát jelképezi a karácsonyi
ajándék. Minden ajándékban ott az emberi szellem találékonysága: mit, kinek
ajándékozzon. Ott az anyag, maga az ajándék. Ott a lélek, hiszen szeretettel
nyújtjuk egymásnak a meglepetést. Ahol pedig szeretet, ott az Isten, aki maga a
Szeretet.

                    
A karácsony napja a dicsőség napja, hiszen a szeretetben felmagasztosul az
ember, és teljes arcát fordítja felénk Jézus kisded arcvonásaiban az önmagát
felülmúló Isten végtelen jósággal ( s ha szabad így fogalmazni ) karácsony
minden pillanat, amikor szeretnek és szeretek. Karácsony napja minden
nap, amikor bensőmben igaz, jó és szép vagyok. A Kisded szívéből kiáradó isteni
irgalmasság fénye bűneim árnyékát eloszlatja. Karácsony napja az ima napja,
szólok Istenhez és Ő válaszol. A karácsony arcán a fenyőfa alatt ezer mosoly és
ezer könny.

                   
A karácsony  napja misztérium, melynek valóságát, titkát,
gazdagságát János evangéliuma mondja meg: " Kezdetben volt az Ige,
és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige...  Az Ige testté lett és
közöttünk lakozott, és mi láttuk dicsőségét,aki telve volt kegyelemmel 
igazsággal... A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. " Bár
befogadták volna, bár befogadnánk ma, akkor Ady Endre álma megvalósulna  -
a gyilkolásra kész kezek egymással kezet fognának, a pusztító fegyverek elnémulnának,
a szívekbe félelem helyett öröm szállna - igen, ahogy a költő írja: "
Egy erő hatná át / A nagy mindenséget, / Nem volna más vallás, / Nem volna csak
ennyi:/  Imádni az Istent / És egymást szeretni.../ Karácsonyi rege / Ha
valóra válna, / Igazi boldogság / Szállna a világra.../.

                   A
karácsony az a nap, mely gyökereztesse embervoltunk mélyébe: legyen "
DICSŐSÉG A MAGASSÁGBA ISTENNEK, ÉS BÉKESSÉG A FÖLDÖN AZ EMBERNEK! "