Kavics és zafír

Egyik
lőre, másik óbor,

egyik
stabil, másik kóbor,

egyik
dőzsöl vetett ágyban,

másik
álmot kér imában.


Egyik
sóhajt reggelizik,

amazt
égig emlegetik,

egyik
úgy él, mintha halna,

becsülete
a sírhalma.


Ilyen
a kor, könnyű látszat:

mellverés
van, nincs alázat,

nincs
értéke a szép szónak,

korcs
szónokok szónokolnak.


Kik
csak könyökükkel írnak,

ha
nincs siker, akkor sírnak,

akik
lelkük húrján szólnak,

azoknak
tegnap a holnap.


Vetés
2022 12 30