Január 15.:
Remete Pál napja, ez a pálosok – az egyetlen magyar alapítású, mindmáig
ezerszeresen titokzatos férfirend – főünnepe.

Özséb 1246-ban esztergomi kanonokként
úgy döntött, hogy remeteségbe vonul a Pilis hegyeibe. Itt látomásban részesült:
szélvihar támadt, mint pünkösdkor, de a fák nem mozdultak, lángnyelveket látott
szerteszét, melyek egyetlen nagy lánggá egyesültek. Miután megfejtette e
látomást, rájött, hogy neki kell összegyűjtenie a szétszórt remetéket. S így
épített a mai Kesztölc falu közelében, a Szent Kereszt tiszteletére monostort
és egy templomot. Az új rend védőszentjévé Remete Szent Pált választotta.

A Szentszék 1308-ban engedélyezte
számukra az ágostonos regulát, és pápai jogú renddé nyilvánította a Pálosokat.
1352-ben Nagy Lajos király az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a
pálosok részére kolostort épített. A kolostor mellé a Magyarok Nagyasszonya
tiszteletére templomot emeltetett. Az egész település a templomról, ill. annak
védőszentjéről kapta a nevét. Latinul: Maria nostra, ami szó szerinti
fordításban a Mi Máriánk, magyarosan Magyarok Nagyasszonya, népiesen a
Boldogasszony.

Nagy Lajos királynak ez volt a
legkedvesebb kolostora. Csak vallásos hittel telített és fegyelmezett lélek
tudta hozzátartozói és alattvalói előtt nagy betegségét eltitkolni. Mielőtt
elindult a velencei hadjáratba, itt jövendölte meg neki nagy győzelmét a szent
életű Lukács házfőnök. Egyben azt is jelezte neki, hogy remete Szent Pál testét
fogadalmához híven megszerzi Velencétől. A legenda szerint itt hajtott dús
lombozatot az a hársfacsemete, amelyet Lukács atya ültetett el jövendölése
emlékére, s melyet a királyról Lajos fájának neveztek el. A fa a XV. században
a törökökkel vívott harcokban pusztult el.

A rend 1308 után töretlenül
fejlődött egészen a török megszállásig. A XV. századra az országban 900 pálos
élt. A rend Európában is sok helyen elterjedt: Lengyelországban,
Németországban, Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban, sőt még
Palesztinában is. Erre az időre a világon 8 provinciában, kb. 300 kolostoruk
volt, melyekben átlagosan 12-20 szerzetes élt. A török hódoltság ideje alatt az
atyák missziós tevékenységet folytattak a szinte teljesen pap nélkül maradt, s
ezért a protestáns prédikátorok által uralt területeken. Ennek az időszaknak
kiemelkedő alakjai: Csepelényi György vértanú és a nagy államférfi, Martinuzzi
György bíboros, esztergomi érsek.

Buda felszabadulását követően, az
újjászervezés nehézségeinek megoldása után a Pálos Rend ismét fejlődésnek
indult. 1770-ben a Rendet a monasztikus szerzetesrendek közé sorolták. A
tudományok és az irodalom területén az egyetlen magyar alapítású férfi
szerzetesrend tagjai jelentős szerepet töltöttek be, köztük a legismertebb
költők: Verseghy Ferenc, Ányos Pál és Virág Benedek, akit az irodalomtörténet a
magyar Horatiusként emleget. Az újabb virágzást II. József 1786-os feloszlató
rendelete tiporta el, amely után csak Lengyelországban maradt meg egy kis mag.

A
pálosoknak a rend megszűntetése után 150 évig nem sikerült újraéledniük
Magyarországon, csak 1934-ben nyílt lehetőség a hazatelepülésre. A rend
kibontakozását azonban megakadályozta, hogy a kommunista államhatalom 1950-ben
feloszlatta a szerzetesrendeket. Ekkor hazánkban a pálos szerzetesek száma 38
volt. A tagok toborzása azonban titokban folytatódott, ekkor alakult a
„klandesztin” pálosok szervezete.

A rendszerváltozás után 4
kolostorban indulhatott meg ismét a pálos élet, Budapesten, Pécsett, Márianosztrán
és Petőfiszálláson.

Napjainkban hazánkon kívül
Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Fehéroroszországban,
Ukrajnában, Horvátországban, Szlovákiában, Csehországban, Belgiumban,
Kamerunban, Ausztráliában, a Dél-Afrikai Köztársaságban és az USA-ban, 54
rendházban, kb. 400 szerzetes él.

A
magyarságtudat mindig jellemzője volt a rendnek. A pálos szerzetes elsősorban
nem magáért, hanem nemzetéért, hazájáért imádkozik és vezekel.

Az ősi
igazság mindegyikük tudatában él:

„Et tu
Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis.” (Te
is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz
hanyatlani.).

A rendre a remeteség hármas
jellege nyomja rá bélyegét: az imádság, a magány és a vezeklés szeretete. Ehhez
a példát védőszentüktől, Első Remete Szent Páltól veszik, aki 90 évig szolgálta
Istent a sivatagi remeteségben, s így méltán kapta a remeték atyja címet. Az
ima vezeti el őket a legmélyebb istenismeretre, itt gyullad ki leginkább a
szeretet tüze, s ez a legtökéletesebb szolgálat az Úr előtt. „Rendünk kezdettől
fogva végzett apostoli munkát is, ami kezdetben tanúságtételből, tanításokból
és imádságból állott. A történelem folyamán az Egyház rendelkezéséből apostoli
munkában vesz részt: az igehirdetésben, a szentségek kiszolgáltatásában saját
templomainkban; sőt missziós és tanítási feladatot vállal. Rendünk tehát mindig
nyitott volt az Isten népe szükségleteinek és az idők jeleinek felismerésében.
Helyesen megértve tehát rendünk jellegét az elmélkedő és tanúságtevő imádságos
életet buzgó lelkipásztori munkával egyesítjük.” (Konstitúció 47. cikkely). A
rend életében központi helyen áll a Mária-tisztelet. E tisztelet
kifejezéseképpen fehér ruhát hordanak, a rózsafűzért imádkozzák, kiemelt buzgósággal
ülik meg a Mária-ünnepeket és tartják meg a szombati böjtöt. Monostoraik
többsége Mária kegyhelyeken épül fel, mint a rend jelenlegi központja,
Częstochowa.