A körmét rágja az, kit gyűr a kétség,
s előre féli, holnap mit fizet.
A többször többől, sóhajt, nincs elég
még,
és híg borához sűrűn tölt vizet.

Törtet, lohol, nem áll meg, úgy
ebédel,
otthon nyaral napesttől reggelig.
Oszt és szoroz, sok baj, kevés
bevétel,
ha erre jut majd, arra nem telik.

A tegnapokra már-már sírva gondol.
semmit ne bukjon, kiskaput keres.
Sokat beszél a helyzet hozta gondról,
egy fillért elveszt, kínja tízszeres.

Kamatra számol, megszállottan spórol,
szoros nadrágszíj, szűkösebb keret.
Ösztönből retteg koldustól, csalótól,
a hasznon kívül mást alig szeret.

Szekrénye mélyén ékszer várja sorsát,
ládái pántján két lakat s pecsét.
Remél: a túlra mindent szolga hord át,
s bevarrja inge mindegyik zsebét.

(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)