Azt nem tudom, hogy Mécs László hány
éves korában írta "Fényt hagyni magunk után!" című versét. Azt
azonban tudom, hogy egyre gyakrabban vallom szavaival:

" Ó bárcsak tudnánk
távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás..."

"...Vagy legalább mint az
Anyák..." 

"...Vagy legalább is, mint a Nyár..."

"...Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!... "

Fény nincs árnyék nélkül. Életemben,
életművemben legalább arányaiban gazdag volt a fény, mint az árny? Ki képes ezt
megítélni?

.....

Az elmúló 9 évtizedemben, hogyan szötte
át jellememet

- történelem rettenete és szépsége,
- tragédiái és szabadságharcai,
- egyházam emberi árnyai és isteni
ragyogása,
- családom vereségei és megdicsőülései?

Olyan kérdések, amelyre éppoly nehéz
válaszolni, hogy jellemem és életem tettei, történései miként hatottak népem,
egyházam, családom életében?

.....

Ismert és ismeretlen őseimtől öröklött
ajándék-tehetség kibontakozott-e bennem önmagam és mások javára, és úgy adtam
tovább vérségi és szellemi utódaim életfolyamába, hogy ők kiegyensúlyozottabb
életet élnek majd kincseiket másokkal megosztva?

.....

Kérdéseim gyarapodnak az évek emulásával,
a válaszok kevésbé. A választ semmiképp nem a kimondott vagy leírt szavaim
adják meg, hanem (néhány hónap múlva) a kilenc
évtized, a még kővetkező hónapok, évek (?) tettei - ki tudja, a szívekben, a
könyveimben meddig őrzött emlékem...

.....

Pilinszky János költővel vallom:

"
Amiként kezdtem, végig az maradtam. 
Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom... "

Öntudatra ébredésem óta érint a Szépség, a Jóság, az Igazság. Érint a
titokzatosság,a Szent. Isten bűvöletében és vonzásában élek. A hit, a remény, a
szeretet tágra nyitja Előtte és az emberek felé szívemet. Holott vagyok, mint
minden ember:
" Simul justus et peccator. " (Igaz és bűnös.)

.....

" Az ember érthetetlen misztériuma,
hogy valódi életét sorsától függetlenül éli. " (Hamvas Béla)

Sorsom
kanyargósan egyenes útjáról s állomásairól honlapom /www.macz.hu) tájékoztatja
az érdeklődőt.

És ha a költővel vallom, hogy "...Ó
szent fényt hagyni volna jó! ", akkor reményemet sem titkolom el. Puszta
Sándor költővel igent mondok és vallom az ő szavaival:

" én is hóba írt
jel vagyok!
marad ha létem
itt hagyom
utánam csöppnyi
cinkenyom?"