Nézek előre az ablakon át,
nézem a hajnali csöndet,
magasfeszültségű vezetékek
között-felett csupasz akácok ágait,
ahogyan a távoli telepek lámpafénye
harapdálja az éj ködfoszlányait,
s az éjféli őzre emlékezem,
ahogyan elfutott mellettem
a maradék erdők, mezők felé,
melyeket a mohó emberi akarat
egyenlőre
 még meghagyott neki.
Vele vagyok gondolatban,
s ezen a csöndön testvérként
megosztozunk megint…

2022-12-31