Születésnapomra
(Parafrázis József Attila versére)
Nyolcszor hétéves lettem én,
Nyolcszor hétéves lettem én,
jesszusmarija, szent tehén!
De vén
De vén
szegény.
Amúgy nekem ma sem különb,
a lélek ép, a test dülöng.
Lemegy
nem egy
a sörből s hozzá pár feles,
ha már a dátum ily jeles,
iszom
bizony,
bizony,
hisz bánt, mi volt úgy elrohant,
s hogy mindhiába zeng a Lant,
legyint
megint,
megint,
ki télen vígan elnyaral,
és csúcsra ér a haknival,
ezért
sem ért.
S mint féreg, minket úgy lep el,
vállán jól fésült szent-lepel.
Örök
körök
kövér haszonra futnak itt,
élvezni könnyebb útjaik.
s mikor
tipor,
mind játssza, jótét, szende épp,
Isten bocsá', se hang, se kép.
Bazár,
határ.
Ha megvigasztal, csak felezz,
a tűrt valóság régen ez:
iszony-
viszony.
A szádba rágni nem fogom,
eltűnsz, ha nem vagy színrokon.
Narancs
parancs.
