Egyszer csak csendben, szépen elmegyek, tócsák vizéből nézek vissza rád, Kék szemem oldom ég tengerében, és onnam fentről nem látok határt...
Szobád falára, mint atomrobbanás préselek emlék körvonalakat. Lelkedben a kulcs, mellyel nyithatod álmodban néha a lakatokat.
Vetés 2023 03 26
A kép Hilda Schnell ihletett alkotása. |