Ott én vagyok, de itt énebb leszek;
meséltek róla, erre szebb az ól.
Hősök kísérnek, vének, szellemek,
s nekünk az angyal mindig válaszol.

Bár ördögöd van, mégsem bukhatok,
foroghatsz majd az ujjaim körül,
lehetsz a múlt: kis tűkre szúrt napok;
a hallgatóság tapsol és örül

Időm elég, és csábító a tér,
enyém a kulcs, helyedre költözöm.
A vitrinem, nézd, épp a polcra fér;
ez jár nekem, köszöntem, csóközön.

( Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)