Magam elé nézek, az Üveghegyeken túlra,
s látom azt a karácsonyi csomagot, amit
Andrea,
macskáink egykori gyámola, talán két évvel
ezelőtt
az udvari padon hagyott,
de mintha azóta századok vonultak volna el
lomha csatasorban, s a tegnapok
lövészárkaiban
porlepte csöndben kucorognak az elhagyott
pillanatok.
Macskáink régen nincsenek már,
s kulcsos patrónájuk, csak néha tűnik fel,
s a szokott padon
desszertet hagy a kutyának. Azóta szinte semmi
nyom,
de
tavaly decemberben valaki a szokott helyen
dísztasakban egy üveg körtepálinkát
hagyott. Elfelejthette,
hogy már tizenegy éve nem iszom, s más sem
az öreg házban.
Egy barátomé lett végül a nemes anyag, s így
nem veszett kárba…

2023. január