Szobrász barátom az utcán szólított meg. Keressem műtermében.
Legújabb alkotását szeretné megmutatni. " Véleményedet akarom hallani.
Néhány hónap alatt a kereszt témájára több ezer éves motívum keretében 9 művet csináltam.
Közömbösségem ellenállása ellenére meg kellett csinálnom. " A néhány
perces beszélgetésben háromszor is elhangzott tőle: "Közömbösségem
ellenére." Felfigyeltem szavaira. Vajon mi indította ilyen erővel
alkotásra, hogy nem volt képes ellenállni? Az ihlet. Ám az
ihletben milyen erő ösztönző, vagy ki ihlet ? Csontváry
Tivadar festőművész írja, hogy " egész élete egy láthatatlan Teremtő
erőnek van kiszolgáltatva". Tévedett?

Az ihlet olyan lélektani jelenség, amelynek transzcendens 
vonatkozása van. Goethe tanítja: "Semmiféle felsőbbrendű alkotás,
jelentékeny gondolat, amely gyümölcsöt terem és amelynek következménye van, nem
függ az embertől, hanem minden földi hatalom felett áll... Ilyenkor úgy kell
tekintenünk az embert, mintegy felsőbb világhatalom eszközét, mint edényt,
amely méltónak találtatott az isteni befogadására." - Keresztény
gondolkozásunk szerint az abszolút októl függ. Ezért gondoljuk és hisszük, hogy
az ihlet ősforrása a Teremtő Lélek. Természetesen sokan vannak, akik csupán e
világ hatásait fogadják el, a természetfelettit tagadják. Mi hisszük, hogy a
Szent Lélek ihlet, amint már a középkor himnusza így hívja: " Ó Alkotó
Lélek jövel.. ." Másik himnusz megállapítja: " Ihleted ha fényt nem
ad / Emberszívben ellohad / Minden érő, minden ép. "

Sík Sándor Esztétika című könyvében tanítja, hogy az ihlet
" egy titokzatos magasfeszültségű állapot ", melyben a tudattalanból
eredő mozzanatok hatnak, és a " művész felsőbb erők hatását érzi 
munkája mögött ". A titokzatos ihlet alkot, a dolgok felületén át a
valóság szívéig hat, és egyszerűen felülről "adatik". A művészi
tehetség isteni adomány. Isten ingyen ajándéka, mint a többi sokféle ajándék,
melyet a hittudomány karizmának nevez. - Valóban a Lélek ihlet?!

Mózesnek mondotta Isten: " Beszélj minden művészethez értő
emberrel, akiket művészi képességgel áldottam meg. " (Kiv 28,3) A
művészetre hivatottakat Lelkével árasztja el és ügyességet, értelmet, ismeretet
ad, hozzáértést nekik, hogy megalkossák mindazt, amit parancsol, ihlet nekik.
(Kiv 31, 1-6) Parancsol? Egyszerűen közömbösségük ellenére sem képesek meg nem
csinálni, amire az ihlet indítja őket. A Szentlélek ihletet ad, akkor szép születik.
A Szentlélekről tudjuk, "Isten ujja" és így az ősember barlang
rajzaiban, napjaink művészi alkotásain a szépség az Ő ujjlenyomata. Aki ezt nem
fogadja el, még az is kénytelen a műalkotások előtt -látva vagy hallgatva
ezeket- valami megilletődöttséget érez. A kiállító termekben valami
"csöndet" hallani... Honnan az a titokzatosság, mely a szépben látható?
A zeneművekben mi vagy ki érint, mélyen, nagyon mélyen? A felemelő katarzis
forrása honnan? Talán a festék vagy a vászon? A kő vagy a bronz? A papírlapok
vagy a nyomtatott betűk? Az alaphangok rezgései, a hangszerek különbözősége?

Az igaz emberi alkotások szépségén áttetszik az Ihlető Lélek. S
ha valaki Őt bár el nem ismeri, a szépre hangolódva az Ő érintésétől maga is
ihletett ember lesz.  -  Szobrász barátom 9 egymástól különböző
keresztjét néztem, álmélkodtam, és mindegyik szép volt... Mondtam neki: "
Istent keresve meglátom Őt, mint Keresztelő János a Jordán partján Jézus
keresztelésekor  galamb képében meglátta a Szentlelket, én a természet
valóságot szinte meghaladó szépségében és a művészek alkotásaiban, legyen az
festmény, költemény, zenemű, érzem Istent, Őt sejtetik meg. Köszönöm, hogy
közömbösséged ellenére alkottál! "

Kell az igazság, jóság nélkül nem ember az ember, önmagától
pedig több lesz, ha engedi, hasson rá a szép,  - a szépség ihletében élje
életét.