Túlélni, túlélni! - parancsolnám a súlyos szavakat verssé, de lásd, most szavam mégis elakad - Buda fölött - Te is látod...? - medárdos fátyol lebeg, és a Szigeten is forgáccsá gyalulta már a fény az ottfeledett árnyakat. A júniusi esőfellegekben halálom érik. Jaj, még ne, még félre veletek... Ugye lesz még nyár, együtt, - ugye még lesz? Hiszen megígérted... [...] ...meglehet, talán így törnek engem az eltelt évek jobb emberré veled. * |