I.

Túlélni, menni, újra csak tovább,
ismét csak túl, s nem át, folytonos,
végzetes elengedések zárótüzében
fedetlen fejjel előre, megmaradni kész
remények tébolyult apostolaként
rostokolni a távolság változataiban,
míg tolvajok élnek felemelt fejjel,
s leengedett kézzel holnapunk markolva,
feloldódva szóban, savban, alkoholban,
legyintve képre, s hasonlatosságra…

II.

Szellem szemét puskatussal kiverni,
gyalázni eleveneket és holtakat, jövőkről
múlt időben szólni, s rabolni mindent,
amíg nem marad más, mint a megalkuvás.
Mi elszállunk majd az idővel, szavunk
csak egy tegnapi látomás, volt-időben
szél temet nyomokat, mikor a szellem
szemét puskatussal veri szét a politika;
mindig is így volt ebben a huzatos
ház-hazában,
korán halt mosónőket, írókat, költőket,
festőket,
hagynak temetetlen a szétzilált égbolt
alatt,
hogy még holtukban is a  szabadságról álmodjanak…

2023-06-19