Gyűrött mosoly szobám falán, angyal hajszál, ördög fognyom. Mi most múlik, több lesz talán, a hold dagad. hogy majd fogyjon.
Törött tükör, homály, szilánk, a tegnapon felhő-fátyol. Az ég időt szabott ki ránk, milyen más vagy, már nem játszol.
Fogod magad, lakat kattan, maradt kérdés, a csend felel. Az itt, a most alkalmatlan, halvány a kép, se hang, se jel.
Amit hagytál, fölébem ér, ez egy másnap, nincs mit tennem. Foltok gyűlnek, sötét, fehér, s lépted nyomán vérzem bennem.
(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
|