(Kóter László nyugtalan lelkű
fafaragónak)

 
Sötét csendbe dől a gyűrött-arcú város,
fekete kapukat zár rá az éjszaka,
kátrányszagú az éj, a mellékút sáros,
csak egy részeg dülöng, ő sem tudja
hova.

Kezébe temeti arcát a nyugtalan.
Valahol tűz ropog, zene kacérkodik
egy füstös kocsmában: -A hölgynek ára
van!
Szerelem lapályon ócska, elnyűtt ladik.

Addig míg emberek a semmin henyélnek,
fűrészpor szakállal, szemében kis tüzek,
láncfűrésze nyomán születik a lélek,
a kiszáradt fából, jövőnek üzenet.

Vetés 2023 06 01