I.

Itt, s így élünk halkan,
kezdet és vég közé szorultan,
némán üvöltő martalócok, kiktől
ösztönösen elhúzódnak
a szelídszavú állatok.

II.

A feledés partjára  űzettünk ki
a paradicsomból, ahol mindig
pártunkat fogja a feloldozás reménye

III.

Valami végső, nagy elhagyatottság,
örökölt árvaság, mulandóságunk előszobája,
az emlékezet levedlett ruhái között
porosodó, s csak reánk váró, igéző
irgalom igék, s reszkető szavaink
mögött a vágy a mély csöndű szeretetre,
hol végre elengedi kezünket az idő…

2023-04-29