Július
Az
idő keresztjére feszül a nyár

 
Gyümölcs-emlékű nyár, szétégett,
legyilkolt fák
fenyőhamvadásos halotti menete, áldatlan
munkák,
átkos akarások önpusztító gépezete, lombok
emlékezete
súgja: véged, nem veled kezdődött, s nem
veled ér véget.

Robbanó napok pörgő látomása, suttogó lomb
között
perdül a fény, s a cikázó ég alatt viszi
mind a keresztjét,
meddő talajra porzik a zápor, s zúg
szüntelen a motorizált
mulandóság, de a helyéről elvadított szőlő
a
rozsdás vason is megterem; élet ez, s nincs, ami útját állja.

Míg az embert viszi, húzza, tépi,
szaggatja a kényszer,
tervez, szervez, odaint, beletép, hallgat,
elereszt, beszél,
ha kell, s ha nem, igazol, letagad és
vádol, s mégis itt van,
a bogárzó időben, hol a halálvirág
évezredes illata száll,
hullanak a méhek, nem mézel a táj, s csak
rajzik, rajzik minden
álmatlan ének, de az élet-idő csak egyre
megy tovább…

2023-07-03