Füstölgő szélben
forr a madárdal,
gőzölgő gondolatok
forrásponthoz érnek,
s a párolgó
indulat kardjába dől végül,
bűnöd is elévül,
hiába menekülsz.

Nyárba száradt,
halott füvekre lépek,
vágatlan
toklászmezők karmolják a hátam,
mint lassan
porladó kőkeresztek a teremtés
temetőjében, a
nyár ránk súlyosodó árnyai
körbeölelnek  szél tördelte parlagfüveket,
amint a tenger
hullámai mossák a lassú partokat,
s az  izzó állomásokon átzúgó tehervonatok is
mind a tegnapból
üzennek, mint a Kinizsi utca
tizenhét előre
megfontolt szándékkal, erőszakos
akarattal kivágott
fái, de nyomtalan lesz egykor
minden gyarló
újragondolás, amikor nem lesz már,
aki emlékezzen
öreg otthonokra, egy régi házra…

2023-07-27