A
„Hegyigyerekeknek”

 
Az árnyas réten telt bokrok nevetnek,
A térdig gazban itt-ott tarka álom.
Szavába vágok félbolond szeleknek,
s a titkok nyitját könnyen megtalálom.

Kövér gyümölcsfák új kalandra csalnak,
az elhagyott kert Istenadta éden.
Gyereksereg ront fénylő sziklafalnak,
öröm virágzik mindjük két szemében.

A bringa száguld, elnyűtt labda
pattan,
néhány vonal közt boldogság világol.
Egyetlen percben száz nagy pillanat
van;
s nem félünk szólni bármelyik
hibánkról.

Eső zuhog ránk, minden tócsa tenger,
békés a part, a gond itt ismeretlen.
Játékba mélyed hat vidám kisember...
Áldás, tudom, közülük egy lehettem.