Veled szemben minden szavad,
a volt éned ma már szégyell.
Vedelsz, ahol forrás fakad,
kertek között jársz fejszével.

Nagy számokért töröd magad,
szirmot habzsolsz, a rét szárad.
Bőröd vastag, kezed ragad,
a véred hajt, csorog nyálad.

Mint lesz végül, régről féled,
sötét múltad sokszor zavar.
Gödör-homály hamis fényed,
ha nincs hasznod, fordulsz hamar.

Bomlott elméd bármit tervez,
időd lejár, a nincs marad.
S ha már nem rejt álarc, jelmez,
felperzsel majd lopott
nyarad.

(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán.)