Pusztán az elvadult növényzet, burjánzó,
pókhálós vadszőlő sötét rengetege takarja
szemérmesen a pucolatlan téglafalakat, de
ép még
a kémény, s a tető, jobb, -mint a miénk
otthon-,
míg átellenben az utca túloldalán
hivalkodó, új ház
emeltetett a világos régi helyén, nagy
sötétlő ablakokkal,
hová nehezen talál el a fény; láttam már
ezerszer, és még
látni fogom újra, hogyan vakul meg a
remény konok
akaratokba 
botolva,  miattuk nem élhet az új
a régi helyén.
Pedig itt is emberek éltek, dolgoztak,
szerettek, s életük fölé
hajlékot emeltek, ami ma már senkinek sem
kell, csak a korszerű
káosz, a modern sötétség, bár a hely
ugyanaz, s az új épület
fekvése sem változott, ám valami hiányzik
innen, valami régi,
fénylő látomás, a lélek lángja, mely nem puszta
akarás;
a hold előtt a tegnapok árnya, szétlőtt
időzónákon átbóklásznak
kortársaim, hasztalan keresve
magukat
e régi helyeken, s az ingó hold alatt a
zöld angyal tébolyult
szárnya leng; hárfázó, bukott angyal,
nyitott sírok felett…

2023-07-31