Hideg betonfalak között vajúdik a szél

öreg villanyoszlopok hullatják

fény-könnyeiket az éjszakába

kiböjtölt csókok íze

robban a szánkban



Hozzád bújik kormos-zöld szemem

és ebben a halk homályban

kinyújtózik mellettem

szótlanul a szerelem



Meddő tudatom fölszántottad

fagy-morzsolt kövekbe hitet leheltél

szerelem-zúzmara szemerkél

forró testemre