(Rejtő Jenő után szabadon)

 
Megyek ameddig csak lehet,
vállamra nőnek a hegyek.
Nincs időm és mégsincs korom,
nincs szememben szálka, korom,
csak lelkemben élek vígan,
mindegy, körülöttem mi van.

Ha elmegyek, ahogy sejtem,
megtört testem hova rejtsem?
Ki visz vállán át az árkon
úgy, hogy magának ne ártson,
ki takar be anyafölddel,
amin majd a remény zöldell?

Hagyok magam után képet,
hagyok felhőt, eget kéket,
pár verset egy irka lapon,
amiben magamat adom,
néhány dalt, egy álomképet,
rád testálom az egészet!

Vetés 2023 12 12

Az illusztráció Hilda Schnell alkotása.