Úgy
járkálok a magányban mint
Te a múzeumi csöndben

Aranypénzek
bámulnak
rám
a múltból
megmosakodnék a
kocsonyás közönyben

de arcomra hangyák másznak

csóktojásokat cipelnek

Tücskök a tárgyak

Rólad ciripelnek

Körmöm alól piszkálom

a halált az elmúlást

És elképzelek egy
dimenziók nélküli
Feltámadást