Jövünk-megyünk a nagy bizonytalanban,
Te, Ő, meg Én s még rengeteg sokan.
Mögöttünk éj, előttünk virradat van;
itt még ilyen, de ott már most
olyan. 

A partvonal kívülről mindig lágyabb,
és nagy király, ki sokszor visszajár.
Mellébeszél, majd annyi mindent rád
hagy,
de les, fülel, mint áll az átlagár.

Az álmokat színesre festi bátran,
mellette más a rosszabb hangulat.
Nem ordibál, ha nincs a kulcs a
zárban,
gyakran felejt és boldogan mulat.

Nincs is jelen, csak szorgoskodva
lebzsel,
világot vált egy teljes hét után.
Akkor se számol, mennyi mindent veszt
el,
ha itt a szebb, ott hasznosabb csupán.



( Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)