Julcsinak
Fekete ködök úsznak ezer éve már, mindig is hosszan sötétlett a január. Már a Karácsony sem fénylett, már el sem ért a kapunkig a jóság, hisz mindenki olyan mélyen magába szállt, hogy elhalkult a hálaszó is, s az önzés hezitált. Gyatra, fekete fényű január, föld röge sár, nem lepi hó az áldást, s az áldomást, de bennem megmaradt az emlék: az régi-égi Karácsony, az az örök Január… Sokat gondolok mostanában erre, mielőtt ez az ördögi hónap magába temetne…
2024-01-04
|