Már nem vár a falka és a rétek,
elhagytak a szépívű hormonok,
éveim súlyába ragadtam,
lábamat húzva, eget bámulok.

Most új dimenzióban a magány
minden árnyalatával utazom.
Bőrömbe hegek kapaszkodnak,
toporgok a zölddel szúrt avaron.

Pedig volt sok duhaj tavaszom,
májusom hevében virult dalom.
Morogva, az ifjú farkasok
tavaszi víg dalát hallgatom.

Vetés 2024 03 05