Amikor meghalnak az álmok,
velük egy kicsit meghalunk mi is...
Hiába jövendölt szép jövőt a látnok,
megkaptuk az élet lázgörbe szárnyait.

A sors kezünkre játszott,
adott mindent, mi kell.
Mécsesben hamvadó lángon
már csak a füst énekel.

A folyóparton ladikra várva,
látjuk, ahogy elúsznak álmaink,
tarisznyánk üres, a lelkünk árva,
a csónakos türelmes, aztán int.

Vetés 2024 02 29