Szép voltál tavasz virága,
kis lila köd a lombokon,
bólintottál szél szavára,
elvitted minden bánatom.

Csodáltalak ablakon át,
kimentem hozzád a kertbe,
kacéran köszöntél: Visszlát!
Bársonyod rezzent a szélre.

Hogy csak nekem, csak az enyém
maradj örökké, - letéptelek.
Vázában éltél kis remény,
fényed, illatod elveszett.

Most őrizlek, mint sír a holtat,
és siratlak magam miatt,
rabságot és halált oszthat
az, kit legyőz a pillanat!

Vetés 2024 04 10