Nyár
Viharok jönnek,
lóg a nyár nyelve,
felhők a habok,
széltől terelve.
Szőrös záporok
csiklandják a tájat,
hízik a fű, a rét,
sárga nagy hájak.
Lobog a nyár is,
tűz lett a kedve,
megáll a parton
náddal üzekedve.
Lobog a fény is,
s az égi tenger
csak egy felhő, mi
búsan mereng el.
Aztán a távol
elnyeli a szelet,
s amik maradnak,
apró ékszerek.
(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)