Reggel a Duna-parton

Virrad. Most veled ébred a nap, s te az ablak előtt állsz,

szép kezed int, és indul a reggel e tétova csendben.


Nézd! Hogy lobban a víz tükrén az est maradéka,


s lomha hajók még ringnak a vízben, s ömlik a partra


a fény. Jó megölelni e hűs szoba titkai közt és


tudni hogy újra szeretsz, és újra van életem végre…

(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)