Mától másképp kezdek írni… mert

megmutattad, hogy színház vagyok,

a színpadon, ott legbelül a gondolat is,

unott, rossz színészként oldalog.

és a közönség is egyre ritkább,

s gyakran, ha megakad a szó – ásít,

s néha követelni kezdi, hogy jöjjön

egy új színész, egy jobb, egy másik.

pedig a darab a rossz, nő fojtja meg

gyermekeit, s apára támad a fia,

s az a sok fej, csámpás lélek követeli,

hogy legyen minden tragédia.

Ács legyél és készíts bitót, mérnök,

hajlítsd meg a világot, az eget és űrt, a vasat,

Élj és ölj, teremts és pusztíts, s dőlj hátra,

s nézd, ahogy a világ ketté hasad.

(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)