Árva
nyár hull árva csöndbe,
kévék,
rögök összekötve,
árvaságunk
gépbe szőve,
csont-árny
mögé elrejtőzve,
dalban,
lángban, szélvirágban,
szirom
árva minden nyárban,
némult
szívű éjszakában,
nappal
izzó árvaságban,
szél
se mozdul, az is árva,
aki
mozdulását várja
árván
megyen túlvilágra,
túlvilági
lelencházba,
minden
látja, minden várja,
örök  karját kitárja
földöntúli
árvaságra;
másvilági
árvaságban
csöndek
tövén pókfonál van,
rezdül,
csendül árva szellő,
hazatér
egy vén tekergő,
sorsát
ejszen sose bánja!
magát
adta árvaságra,
szép
hazáknak szép határa,
dombos-völgyes
lenge bája,
árva
lélek kis-világa,
madártollak
pihe-álma
velünk
jutott árvaságra,
csöndbe
zördül, csöndet nyaggat,
árvaságra
víg nyugalmat,
meglelt
álmot, messzehangzó,
jó
hírt hozó szép harangszót,
nagyon
kéri, nagyon várja,
hogy
ne jutna árvaságra,
summás
sorsát mind siratják,
árvaságát
szép szavakká,
verssé,
dallá így simítják:
szíve
többé sose fájjon,
sorson
hagyott árvaságon.
Önsorsrontó,
életbontó
árvaságtól,
létziláló
mord
magánytól,
idő
nyűvő csalatástól,
óvjad
Isten, óvjad Élet!
Minden
szabad, s minden árva,
önnön
világába zárva,
s a
világ minden óriása
Árva
nyárban árva dalnok,
vérző
szívű rút akarnok,
árva
nyárban árva álmok,
árva
rendben árva átok,
minden
sziszeg, minden árva,
harangszavú
kolostorába zárva…

2024-08-13