Végül is
( Dudikának)
Látod, megint kitárult még egy ablak,
s lágyabb a könny egy hosszú év után.
A kínok lassan végleg elmaradnak,
mindjük csak halvány emlék lesz csupán.
Meleg szívedre égi fények hullnak:
fiad felépült, gondtalan, szabad.
S ha ujjaidhoz érnek „ semmi-ujjak”,
másoknál többnek mondhatod magad,
hisz’ lányod arcán hála-fény az Isten,
karjában szunnyad, sír egy csöpp gyerek.
Amit most érzel, - érzed? Párja nincsen!
Akármi történt, életed kerek.
