Nem
mélyedsz el, csupán nézel,
rajzolt
képet, filmet, aktot.
A
lényegig ritkán érsz el,
a
látvány vonz, fészket raksz ott,
ahol
puha fotelágy van,
s
manna is jut: chips a szádban.

Mert
az számít, aki posztol,
a
válasz gyors, szavad fegyver.
Ujjad
hegyén ül a foszfor,
lobban
a láng, nem is egyszer.
Villan
a szem, villám-egér,
ha
lájkolnak, bármit megér.

Este
bulvár, intim éjjel,
hatvankilenc
csupasz álom,
A
csúcsra jutsz puszta kézzel,
a
képzelet csókja szádon.
Csöpög
a nyál, száraz öröm,
s reszketsz,
mint a hab a sörön.

Kíméletlen
jön a hajnal,
szemet
szúr, ha üt az óra.
Kezdődik
a baj a bajjal,
rádöbbensz
a semmijóra.
Bezárul
majd' minden ablak,
s
nem lesz helye a szavadnak.