Az
büszke láng, ez pernye sem,
betűk,
szavak, mind egy kupacban.
Pár
félkövér, sok teljesen,
s
hátunk mögött még több tucat van.

Megőrzöm
azt, nem értem ezt,
a
fájón gyakran meghatódom.
Hol
pengeél, hol célkereszt,
hol
tánc csupán egy vézna dróton.

A
többi csend és sejtelem,
de
aztán újra szikra pattan,
és
ébredünk egy szebb helyen
pont
úgy direkt, mint öntudatlan.