Menj! Ránts egyet sorsod láncán,
s ki előtted van, lökd el!
Menj! Haladj! Érkezz meg
térddel vagy könyökkel!
Az ég már nem hajlik a földig,
s ki úton van, néha megáll,
ki térdel, elütik könyökkel,
s helyet messze az égtől talál.
Tompuló életemet, mint merész
hegyet a lusta köd befödte,
ki könyökével evezett fel,
le kellett térdelni előtte.
Már nem hiszem, hogy
az Istentől kell kérnem.
Adott! Csontjaim fegyverek,
van könyököm és térdem.
Menj, hagyd a láncod,
ha kell, hát tépd el!
Ha könyökkel nem megy,
menni fog térddel.