Menthetetlen

Barlangok
mélyén megkövült a csend,
a
sziklafalra hallgatás fagyott.
A
tűz kihunyt és füst lett odabent,
hiába
vágtak ajtót, ablakot,
átkoztak
angyalt, űztek ördögöt,
s hogy
annyi csúfság szépnek öltözött.


Felzúgtak
gépek, s nőttek városok,

új
fények gyúltak, lettek gyógyszerek.

Mindenkit
óvni támadt számos ok,

zengett
a szó, a négyzet is kerek;

s
tágult a tér, hisz' törvényt szabtak
ott,

hol
az, ki csalt, még többet csalhatott.


Ma más a rend, a díszlet változott,
a
senkik is lehetnek istenek,

Beszél
a kép, a lényeg átmosott,

s
rádöbbenünk, egyének nincsenek;

sok
milliárd, mind egy ponthoz kötött:

lelketlenül a számsorok mögött.