Barlangok mélyén megkövült a csend, a sziklafalra hallgatás fagyott. A tűz kihunyt és füst lett odabent, hiába vágtak ajtót, ablakot, átkoztak angyalt, űztek ördögöt, s hogy annyi csúfság szépnek öltözött.
Felzúgtak gépek, s nőttek városok, új fények gyúltak, lettek gyógyszerek. Mindenkit óvni támadt számos ok, zengett a szó, a négyzet is kerek; s tágult a tér, hisz' törvényt szabtak ott, hol az, ki csalt, még többet csalhatott.
Ma más a rend, a díszlet változott, a senkik is lehetnek istenek, Beszél a kép, a lényeg átmosott, s rádöbbenünk, egyének nincsenek; sok milliárd, mind egy ponthoz kötött: lelketlenül a számsorok mögött.
|