Anyegin II.levele
Szeretem a hideget... mondtam.
Aztán poharakból ittam a ködöt.
Már nem szánt havat a lovak lába,
Városban lakom, négyfalak között.
Bolondok löködtek az utcán.
Kerestem szememmel az ablakok felé.
Még jó, hogy voltak már járdák,
Hol csúszhattam a vakolat elé.
Egy este a nagyfejű Holdat figyeltem éppen,
Ülve a nyitott ajtajú bérház harmadik kövén.
Esernyős népek siettek jobbra-balra,
Szemből meg egy furcsa jövevény
Lépett a keret szűk pántjai közé.
Nem szólt semmit, zsebébe nyúlt,
Elővett egy darab valamiféle szenet.
"Tessék barátom, egy aprócska, fogható múlt."
Ölembe dobta, majd átlépett rajtam,
Emlékszem, ez valamit szinte elégetett.
Utána fordultam, néztem, hogy lépcsőz..,kiáltottam:
Örülj!... Röhögj!..legyél elégedett!
Gyűlölöm a hideget!
Nézném a csendet, de az most messze lengel.
Vagy fogócskát játszanék kétkezekkel.
Belőlemtánc mindig csak egyszer,
De én ébredek a reggelekkel.
Rontottam, de nem romlottan,
Járom a hóalatt ücsörgő kockaköveket.
Barátom a megtanult álom,
Havat vacsorázó pislogó szemek.
