Szüleim sírjánál
Látjátok, nem sírok,
csak állok, álldogálok,
kezemhez tapadnak
génkezelt virágok.
Ha rátok gondolok,
sír, mosolyog szemem.
Köszönöm, hogy vagyok,
hogy voltatok nekem!
Elmondok egy imát
azokért, kik voltak,
lábamnál levelek,
temetetlen holtak.
Vetés 2o24 11 7
