Szívemig zarándokoló lábnyomok
Egyedül vitorlázom Dárius-semmimben
oroszlánsörényű szelek dagasztják a vásznat
hazátlan csavargó Szerelmek mosolyognak
mosolyognak de mint partot a tenger
szétmossa őket a sós ízű bánat
A csalódás karmai kapkodnak feléjük
rájuk csaholnak az útszéli ebek
nem védik őket sem emberek sem istenek
Mikor már vér helyett csak a vágy
hömpölyög ereimben
s befutja testemet a színtelen folyondár
tengert keresve s csak forrást találva
forrásból robbant óceánt a vágy
Ha a bordák közt a szívemhez bújik
és minden nap bekopog
a boldogság korall szigeteit idézve
az éjszakába lopott csillagokat nézve
kigombolkozik s megmutatja hogyan zokog
végig gerincén a szerelem
csókjaimmal megszentelem
a szívemig zarándokoló lábnyomokat
