Levél odaátra
Kerestelek egész nyáron,
elvitt a tavasz messzire.
Hívnálak, hívásod várom, -
rád köszönnék, de nincs kire.
Már hiába esedezem,
hiába szép szó, vagy átok,
könyörgés, fohász, kérelem,
jöttödre hiába várok.
Az ősz, a tél ködöt hozott,
eljött az új év, nélküled,
s eljöttek a hétköznapok,
tennivalók, órarendek.
Nem tudom, mi van odaát,
itt nincs semmi, nincs változás...
Elapadt könnyek és imák,
kiszáradt folyó lett a gyász.
2025. jan. 2.
