Ballada a nyolcadik csodáról
Kenyéren és vízen
tengődnek a csodák
még az a bűvös Nyolcadik is
csontig soványodott
Mint egy elszabott ruha
lóg rajta a bőr
hét kristályszilánk-tőr
döfködi szívét
és csak én mondok érte misét
így ahogy vagyok
csapzottan
borotválatlanul
Mikor az ős-folyó
bölcsőjét ringatta
boldog volt
Orpheusz lantját
sohasem pengette
haldokló ajkamba
életet csókolt
és most én
én szorongatok
érte bibliát kezemben
Dobhártyámon érte
zúgnak a harangok
árvácska-árván
Agyamban
őrülten őröl
millió malom
Biztosan csak a
halált várhatom
a meszesedést a rothadást
Mert mi
“porból van porrá lészen”
hiába csimpaszkodom
a csillagcsipkés éjbe
Kenyéren és vízen
él Ő is a nyolcadik
a csontig soványodott
a tücsök is csak
megszokásból zenél
az örömről
Már a körömből
szakadt erőfeszítés is
elreménytelenedik
kenyéren és vízen
tengődik a Nyolcadik
a legkisebb ki elindult
ki éhezett
mert hamuba sült pogácsáját
egy hó-hajú asszonynak adta
ki szomjazott
mert el kellett oltania
a hangyaboly tüzet
Ki Mindent Odaadott
Most
Kenyéren és vízen
Vízen és kenyéren
Haldoklik
a Nyolcadik
a Szerelem
