Könnyek és könyvek
Könyvhalál a szemétdombon,
Rájuk néz a kikelet,
Hajléktalan hajol értük,
Rak belőlük fekhelyet.
Eddig kincs volt, ma csak kacat,
Porfogó, hasztalan lom.
-Már elavult és nem trendi,
Könyörtelen kidobom!
Mondja festve szőkeségét,
Ki eddig sem olvasott,
-Ahogy raktam a kukába,
Körömlakkom lekopott!
Én meg sírok, könyvet írva,
De veszély nem fenyeget,
Kár a tinta a papírra
Úgysem veszik könyvemet.
Vetés 2o24 12 13
