Sárgaház
Klórszag kering, a bűnnek nincsen ára,
egy már-nem-ember ölte meg magát.
Közöny köhint a holttest homlokára;
a jégszekrényben két pohár fagy át.
Az ápolónő más kalandra gondol,
két szék között egy elnapolt beteg.
A drága doktor húst cibál a csontról,
zsigerből tudja, százszor tette meg.
Költő dühöng a rácsos ablak mellett,
köntös zsebében összegyűrt papír.
Tintája nincsen, mind az égre kellett,
a szája habzik, ujjával rongyra ír.
Leszáll az este, itt bent még sötétebb,
és fojtogatnak újabb gyógyszerek.
Pár karcolás és jónéhány kövér seb,
hiába sántít, az átlag így kerek.
